Egy hónap és egy hét telt el azóta, mióta Árminom az új sulijába jár.  Jó lenne, ha az életem összes soron következő döntése ilyen jól sikerülne, mint az, hogy áthoztam őt ebbe az iskolába. (A döntésnek ugye nyomós, pszichológus által megerősített oka volt.) Egy hónapja nincs hasfájás – hogy a többiről ne is beszéljünk -;… Tovább »

Eszterkét sose fogom elfelejteni. Hanna már táncolt a Tűzvirágban, mikor ő megérkezett. Pici volt, vörös hajú, cserfes és nagyon ügyes. Apukája, anyukája és a kishúga is kísérte a főpróbákra. Aztán egyszer csak Eszterke nem jött többet. Megtudtuk: nagyon beteg. Kezelték Pécsen, Budapesten, folyamatosan követtem az anyukája Facebook-bejegyzéseit, drukkoltam neki, hogy meggyógyuljon, összefogott érte egy egész… Tovább »

Egy év hat hónap – eddig tartott Hanna hegedűs pályafutása. Emlékszem rá, amikor 2015 nyarán kijelentette, hogy ő hegedülni szeretne. Mondtam neki, jólvanlányom, ha még szeptemberben is hegedülni akarsz, elviszlek a zeneiskolába. Gondoltam, úgysem lesz abból semmi. De lett.  Bejutott. Szerette, gyakorolt. Ügyes volt, szóba került, hogy első után rögtön a harmadik évfolyamban folytathatná. Aztán… Tovább »

Te mit csinálsz, amikor a gyereked krokodilkönnyekkel ébred, fáj a hasa és minden reggel – tényleg – hasmenése van, és hányna is, ha lenne mit, de nincs mit, mivel étvágya sincs és csak fogy? Mit csinálsz, amikor a hét két napján érzi jól magát: péntek délután és szombaton, mert vasárnap már egész nap a fejét… Tovább »