Másodszülött nagyfiunk, aki továbbviheti az apja nevét, akire egyébként  megszólalásig hasonlít. Bár sokat küzdünk vele és érte, imádjuk. Csupa szív, csupa lélek, csupa igazságérzet, tele meglepetésekkel; ügyes, gyakorlatias, kreatív kis szeretetgombóc, hatalmas akarattal. Éppen tíz éve érkezett közénk. Aranylábú focistapalántánk, boldogságos születésnapot neked!... Tovább »

Egy hónap és egy hét telt el azóta, mióta Árminom az új sulijába jár.  Jó lenne, ha az életem összes soron következő döntése ilyen jól sikerülne, mint az, hogy áthoztam őt ebbe az iskolába. (A döntésnek ugye nyomós, pszichológus által megerősített oka volt.) Egy hónapja nincs hasfájás – hogy a többiről ne is beszéljünk -;… Tovább »

Ármin rohant ki a nappaliból, majd, míg én elmentem a szoba másik sarkába, már jött is vissza. Megtorpant. -Anya, én úgy megijedtem… Mert az előbb még itt álltál, mikor jöttem vissza, akkor meg már nem voltál itt. Olyan volt, mint egy szomorú fénykép. Megijedt, hogy én leszek az életében a következő volt-nincs ember… 🙁... Tovább »

Azt hallottam, hogy az én iskolafóbiás blogbejegyzésem miatt mennek el/szeretnének elmenni a helyi suliból gyerekek tömegei. Mesélik, hogy ezzel a szösszenettel én nagyon rosszat tettem az iskolának. Ez így elég vicces. Mert. A bejegyzésem miatt egyedül a majdnemtízévesemnek lehet kifogása, aki éppen tegnap el is olvasta, mit írtam róla, közöltem vele, kisfiam, ez téged érint,… Tovább »

Te mit csinálsz, amikor a gyereked krokodilkönnyekkel ébred, fáj a hasa és minden reggel – tényleg – hasmenése van, és hányna is, ha lenne mit, de nincs mit, mivel étvágya sincs és csak fogy? Mit csinálsz, amikor a hét két napján érzi jól magát: péntek délután és szombaton, mert vasárnap már egész nap a fejét… Tovább »