1.0Mindennapok meséihttps://ordogfiokak.cafeblog.huEmmamamahttps://ordogfiokak.cafeblog.hu/author/emmamama/<p style="text-align: justify">Volt nekem általános iskolában egy - jó, több is, de ő igazán meghatározó alakja volt az életemnek - tanárom. Éneket tanított nekem, a szüleimnek, vagyis anyukámnak történelmet is; anyukám maholnap 70 éves lesz, de emlékszik még mindig arra, amit Pista bácsinál tanult.</p> <p>Amikor Pista bácsi meghalt - most van az évfordulója -, a helyi újságba írtam egy nekrológot.</p> <h3 class="post-title entry-title"><em><a href="http://emmair.blogspot.hu/2014/06/sebestyen-istvan-emlekere.html">Sebestyén István emlékére</a></em></h3> <div id="post-body-4422151335246934265" class="post-body entry-content"><em>Ma is látom vörös haját, szürke öltönyös alakját, a kezét, amint szolmizációs jeleket mutat, és hallom az osztályt a dó-ré-mi-t kántálni. Emlékszem, hogy nem tudtam szép G-kulcsot rajzolni, de megtanított rá, és csak ő szólított Emikének.</em><br /> <div align="justify"><em>Mástól nem is esett volna jól.</em><br /><em>Szerettem az énekórákat, akkor is, ha felelni kellett, mert megérte a negyvenöt percnyi jókedvért, az anekdotákért, az ócska lemezjátszóból elővarázsolódó hangokért. Azóta sem hallgattam annyi Bartókot, Kodályt, Mozartot, Händelt... Verdi Nabucco-jának Szabadság-kórusa és Erkel Bánk bánjának áriája ott, akkor lopta be magát a szívembe és ugyanazokon a recsegő hangokon tér vissza emlékeimbe, mint amelyeken Pista bácsi óráin töltötte be a termet.</em><br /><em>Kórustag is voltam, abban a kórusban, ahova nem volt "ciki" járni, és ahol szívesen időzött a diáksereg péntekenként, tanítás után. A versenyek, fellépések gyerekkori izgalma máig megcsiklandozza a gyomromat.</em><br /><em>Egy áprilisi, itthoni fellépésre világosan emlékszem... Virágoztak a gyümölcsfák, langyos, napos idő volt, mikor a torkomban dobogó szívvel az ünnepségre siettem, ahol a kórus és Pista bácsi várt.</em><br /><em>Éppen olyan idő volt, mint évtizedekkel később: 2010. április 17.-én. Most is a torkomban dobogott a szívem, de mást is éreztem: fojtogató keserűséget és tátongó űrt. Pedig most is Pista bácsihoz siettem, és várt a kórus...</em><br /><em>De már nem az a kórus. A női kórus állt Pista bácsi ravatala mellett talpig gyászban, és körülöttük a tömeg. Mind búcsúzni jöttek.</em><br /><em>Ott volt a megtört család, akiknek szemlesütve tiszteltem a gyászát. Szólt a Requiem, égtek a gyertyák, és nekünk - a kórusnak, amelynek szinte valamennyi tagja Pista bácsi énekóráin sajátította el a hangjegyek tudományát - a Székely fohász éneklése közben alig jött ki hang a torkunkon.</em><br /><em>Andrásfalva... Tíz testvér... Tragikus, bukovinai székely-sors... szekszárdi gimnázium, pécsi főiskola... hűség a dunaszentgyörgyi iskolához... szakfelügyelőség... férfikórus, gyermekkórus, honvédkórus, néptánc... rendkívüli szervezőkészség... sokoldalú humán és zenei műveltség... kitüntetések sora... Aranydiploma... hosszú házasság... gyerekek... unokák... betegség... 47 napnyi szenvedés a végső nyugalom előtt... - jutottak el fülünkbe a méltató, s egyben elköszönő szavak.</em><br /><em>Az út a sírhelyig - néma, fekete menet. Könnyek, amerre néztem. A Székely Himnusz szólt valamennyi, összeszorult torokból, szállt, fel az égbe, Pista bácsit láttam, hamiskásan hunyorgott: lehetne tisztább is, de jó azért...</em><br /><em>Elment az öreg székely.</em><br /><em>De van vigasz, hisz mindenki addig él, amíg beszélnek róla, amíg emlékeznek rá. Pista bácsiról még sokáig beszélnek, és talán még annál is tovább tart az emlékezet... Itt maradt a tehetsége, az elhivatottsága az utódaiban; a kacsintása a kórusunkat vezető lánya szemében, itt maradtak a mozdulatai, ugyanaz a mosoly, ugyanaz a humor, ugyanaz a hangulat...</em><br /><em>Itt maradt az örökség.</em><br /><em>Ég áldja, Tanár Úr.</em></div> <div align="justify"> </div> <div style="text-align: center" align="justify"><em> <img class="size-medium wp-image-148 aligncenter" src="https://ordogfiokak.cafeblog.hu/files/2017/04/17884522_1544785962219901_5454069448636635702_n-300x190.jpg" alt="" width="300" height="190" /> </em>Anyukám Pista bácsi bal könyökénél :)</div> <div style="text-align: center" align="justify"> </div> <div align="justify"><em><img class="size-medium wp-image-149 aligncenter" src="https://ordogfiokak.cafeblog.hu/files/2017/04/17952019_1544799268885237_8380995204055759124_n-300x191.jpg" alt="" width="300" height="191" /></em></div> </div> <div style="text-align: center" align="justify"> Apukám első sor, jobbról a második  :(  :) És ott van anyósom is, apum jobbja melletti oszlopban alulról a harmadik, a szőke kislány. :)</div>rich