Ármin rohant ki a nappaliból, majd, míg én elmentem a szoba másik sarkába, már jött is vissza. Megtorpant.
-Anya, én úgy megijedtem… Mert az előbb még itt álltál, mikor jöttem vissza, akkor meg már nem voltál itt. Olyan volt, mint egy szomorú fénykép.
Megijedt, hogy én leszek az életében a következő volt-nincs ember… 🙁
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: