Mindennapok meséi

Illat

Anyukám mindig egy bizonyos mosószer-öblítő kombinációval mos. Kellemes, kicsit erős illata van a ruháknak. Apukám, amikor még érzett illatot, mérgelődött is sokszor, úgy vélte, a mosott ruhák illata miatt van hányingere.

Persze, nem azok miatt volt.

Amikor kórházba került, először Pécsre, az onkológiára, csomagoltuk ki a holmiját, a kispárnáját gondosan elrendezgette az ágyán, és abból a pár négyzetcentis ruhadarabból is érződött az otthon illata. Betöltötte a szobát.

Aztán Szekszárdon, a fül-orr-gégészeten, három hónapon át a ruhái, a kendői, mellénye, mind-mind ezt a tiszta illatot árasztották.

A végső napokban nem volt más saját holmi apukám közelében, csak a törölközője az ágya végében. Mint egy elesni készülő erődítmény utolsó katonája, őrizte az illatot és elnyomta a kórterem halál-szagát.

Soha nem kérdeztem meg anyut, pontosan mivel mos. Nem mertem. Mégis, valahol mindig vágytam arra az illatra. Mosószerből rendszerint az épp akciósat vásárolom, az öblítőket pedig szeretem variálni.

Most, közeledve apu halálának évfordulójához (tegnap múlt 11 hónapja, hogy itt hagyott minket), éppen azt a kombinációt sikerült összeszednem, amit anyu is használt. Apu illata van az összes frissen mosott ruhának. 🙂

Tudom, hogy nincsenek véletlenek.

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!