Mindennapok meséi

Költészetnap

Figyelem ma a fészbúkot, azt hittem, unni fogom a költészetnapi “Posztolj egy verset”-dömpinget, de nem, sőt, jót szórakozom, vagy épp tanulságokat vonok le. Egy-egy versből megismerszik idézőjének jelleme, hangulata, lelke – egy kicsit. Az által nemkülönben, ha vicces, vagy csak annak szánt mémeket posztol ki tagadva az egész össznépi megmozdulást, és azzal is, ha egy könyvnyi verses lappal tapétázza ki az ovi kerítését. (Ezen jól meg is hatódtam. 🙂 )

Először Weöres Sándor Boleróját szerettem volna posztolni, emlékezve az elmúlt egy évben minket ért veszteségekre, mígnem ezt a Rudyard Kipling-verset megláttam ma az egyik ismerősömnél… A Boleró a szívembe markol, ez viszont a lelkemben érintett meg mélyen és aktuálisan, így telibe is talált. Harcolok rendesen külső és belső démonaimmal az utóbbi időben, így magamra ismertem. És benne van az üzenet, amit a gyerekeimnek szánok, a két nagynak, akiket az elmúlt hétvégén ért csalódás.

A vers pedig:

Rudyard Kipling:
Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

És a Boleró:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!