Mindennapok meséi

Nyulambulam

Hannára az elmúlt hónapokban rohamokban tört rá a mikorleszkiskutyámkismacskámhalammadaramnyulam-érzés. Ennek bőszen hangot is adott, de mi apjával bojkottáltuk. Minek, ugat, nyávog, eszik, iszik, emészt, ürít, úgyis ránk marad, hova tegyük, mi sem férünk a lakásban, kint pedig nincs kerítés. Épp eleget hesszel nálunk a szomszéd kutya-macska-szarvasmarha-patkány satöbbi. 

Aztán egy hónapja a kis barátnőnél tartott nyúlpáros megszaporodott. Hanna minden nap szinte Noémiéknél volt, és most már következetesen könyörgött. Apja szíve olyannyira megenyhült, hogy hosszas utánajárással ketrecet is rendelt. Összkomfortosat.

Áfonyát három napja elhozhattuk. Nagyon nagy volt az öröm. A kis frissen operált is kérdezgette a takaró alól:

– Akkor ez a nyuszi már itt marad nálunk? Mindig? Holnapután kiskedden is?

Annyira tetszett Álmosnak a kis állat, hogy hoztunk Áfonyának barátot… A nyulak amúgy se szeretnek egyedül. Álmos Minyonnak nevezte el, de a név Árminnak nem tetszett, így Bogyó is lett a keresztségben. A mi családunkban úgyis a két név a nyerő.

A gyerekek szinte minden szabad percüket a nyuszikkal töltik, még Álmoska is lesántikál hozzá. Apjával azon kapjuk magunkat többször, hogy gyönyörködünk a kis jószágokban meg a gyerekek örömében.

Még nem lehet megállapítani a nemüket. Csak remélni merjük, hogy nem fiú-lány kombóhoz van szerencsénk.

Legfeljebb felcsapok törpenyúl-tenyésztőnek. Biztosan több sikerélményben lesz részem, mint jelen hivatásom gyakorlása során. 😀

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!